Ehhez a tésztához szükséges, hogy az embernek legyen otthon egy egyre terebélyesedő rozmaringbokra, amelyről levagdoshat kb. 30 centi hosszú ágakat a szükséges mennyiségben.
Bármilyen kelt tésztát felcsavargathatunk rá, az enyém ezúttal a következőkből állt:
3 dl langyos víz
1,5 dkg élesztő
1 tk cukor
Ezeket tettem a kenyérsütő üstjébe először, és amikor az élesztő felfutott, hozzáöntöttem
25 dkg durumlisztet
25 dkg búzalisztet
10 dkg réteslisztet
1,5 teáskanál sót
2 gerezd összenyomott fokhagymát
3 ek olívaolajat
frissen őrölt borsot
Bekapcsoltam a gépet, negyed óra alatt összegyúrta a tésztát (jó ruganyos legyen, az a lényeg), majd hagytam kelni sokáig, amíg kétszeresére nem nőtt. Azért ilyen kevés élesztőt tettem bele, mert nem akartam, hogy pufi legyen a tésztám, a lepénykenyeret ropogósan szeretjük.
Amikor megkelt, különvettem a lepényekhez szükséges mennyiséget, a többit pedig kinyújtottam úgy 3-4 mm vékonyra, és pizzavágóval spirál alakban egy hosszú-hosszú csíkra vágtam. Ekkor fogtam az első rozmaringágat, és az aljáról kezdve szépen rácsavartam a tésztacsíkot a tetejéig. Aztán jött a következő, és így tovább.
Sütőpapírral borított tepsire raktam a tekercseket, mindegyiket megkentem olívaolajjal, és megszórtam nagyszemű sóval. 210 fokon sütöttem őket nagyjából 14 percig, amíg meg nem pirultak kicsit.Ahogy az ember megfog egyet, és a teteje felé lehúzza az ágról a tésztát, egy csomó levél is bennemarad a tekercsben, és ettől az egész hihetetlenül finom. Az élményt fokozzák a kilógó levelek, amelyek ropogósra sültek.
