Vega hortobágyi

A palacsintához

• 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 20 dkg fehérliszt
• 7-8 dl buborékos ásványvíz
• 1 dl étolaj
• 1 ek nádcukor
• 2 kk só

A töltelékhez:

• friss zöldségek, például: kukorica, borsó, sárgarépa, karfiol, brokkoli
• 1 dl forrásvíz
• 2 kk só
• olaj

A ricotta túróhoz:

• 250 dkg tofu
• 2 ek citromlé
• 1 dl forrásvíz
• 2 gerezd fokhagyma
• oregánó
• só

A díszítéshez:

• 1 fej vöröshagyma vagy póréhagyma
• 3 nagy fej paradicsom

Palacsintát dobálni: menő

Sok menő dolog van a világon. Menő például egy nagy, piros sportkocsiban végighajtani a nagykörúton és úgy nyomni a mélybasszust, hogy leég a járókelők haja, menő a Széchenyiben a termálmedencében sakkozni, vagy lezúzni mountain bike-kal egy erdőben a hegyoldalon, persze az arra járó nyugdíjas, turista-szakosztályt jól beverve sárral. De legalább ilyen menő a palacsintát úgy megfordítani a serpenyőben, hogy feldobjuk jó magasra levegőbe, aztán meg elkapjuk. Ettől garantáltan egy orosz zsonglőr és Jamie Oliver közös csodagyerekének fogjuk érezni magunkat. Persze ehhez kell egy jó palacsinta recept és ez az itteni ilyen.

Keverjük össze a kétféle lisztet, adjuk hozzá a sót és a cukrot és kavircoljunk ebből egy homogén elegyet és csak ezután öntsük hozzá a buborékos vizet és az olajat. Az olaj azért fontos, mert ha ezt belerakjuk, akkor csak az első sütéshez kell beolajozni a tepsit, ezután a szükséges mennyiség kisül a tésztából sütés közben, így elkerüljük az állandó, őrjítő újraolajozást. Az így elkészített tészta gyorsan sül, minden piszkálás nélkül, enyhe rázogatásra elválik a serpenyőtől és sokemeletnyi magasságba dobással garantáltan megfordítható. Elképesztő sikerélmény ez, és még kész sincs az étel! Süssünk jó vastag palacsintákat, hogy később a tölteléktől ne durranjanak ki.

A csirke transzfigurációja zöldségkrémmé

A zöldségmixet zúdítsuk lábosba és pirítsuk pár percig egy kis olajon. Ha már nagyon idegesít minket a sistergés, öntsük le annyi vízzel, hogy ellepje és főzzük meg. Ezután botmixerrel vagy turmixgépben pépesítsük krémmé és egy kis sót se felejtsünk ki belőle. Ezzel a krémmel már meg is tölthetjük a palacsintákat, egy palacsinta körülbelül három evőkanál tölteléket bír el szétdurranás nélkül. Az így megtöltött palacsintákat ezután négyrét hajtjuk és értelmesen egy jénai tálba rendezzük. (Ha ez a zöldségkrém nem kerülne ezután sütőbe, mondanám, hogy adjunk hozzá bőségesen extra szűz olívaolajat, mert az különösen finommá és krémessé teszi. Alapszabály azonban, hogy hideg sajtolású olajat ne hevítsünk 100 Celsius fok fölé, mert az egészségtelen.)

Paprikából Jancsika, tofuból meg ricotta

Most elárulom önöknek a világ egyik legkülönösebb titkát, amit amúgy páncélszekrényben és két felfegyverzett rottweilerrel őrzök. Ezért a titokért hálás lesz Önöknek minden laktózérzékeny ínyenc, aki évek óta ricotta túró után sír. A boltban kapható tofutömböt meghámozom, azaz kiveszem a zacskójából, villával enyhén szétnyomkodom, majd 1 dl vizet, 2 evőkanál citromlevet, fokhagymát, oregánót és egy kis sót adok hozzá, mielőtt turmixgéppel átkrémesítem. Így egy olyan krémet kapok, ami bátran összetéveszthető a ricotta túróval. És most jöhet a grand finis.

A grand finis

A ricottát ráborítom a töltött palacsintákra, egyenletesen szétkenem, az egészet még néhány szelet paradicsommal és vörös- vagy póréhagymával díszítem. Végül 200 fokos előmelegített sütőbe tolom és ott 30 percig, illetve addig sütöm, amíg a ricotta enyhén megsül a tetején. Ha még egy frankó salátát is tálalok hozzá, a vendégek az öröm és élvezet könnyeivel fogak sírni.